kedd, szeptember 10, 2002

A tegnap este több szempontból is tanulságos volt. Egyrészt rájöttem, hogy milyen gyorsan tudok le-föl futkosni még mindig kartondobozokkal a negyedikre, ha kell, másrészt: az IKEA ágynemű kiváló szállítóeszköz költözéshez... Rekordsebesség alatt (15-20 perc alatt) összepakoltuk a nővérem cuccait.. A Hauzug Átverő (továbbiakban HÁ) persze nem mert megjelenni a színen, csak a szomszédok bámultak értetlenül. Nem baj, a tesóm sem rajongott értük..

Reggel végül bement dolgozni, egész optimista volt a hangja, mikor felhívott. Pedig.. HÁ másfél éve hazudik, akár a vizfolyás. Neki is, nekem is, a családunknak, a barátoknak. Illetve mindenkinek azt mondta, amit kellett, amit az hallani akart. 1 napja még engem hívott, hogy nézzem meg, eladták e az autót, amit kinézett magának. Hétvégén még nálunk volt családi ebéden. Múlt héten adta neki D. a leharcolt modemet, hogy tudjon otthonról netezni.. (na ezt a modemet jól elhoztam, bár nem fogjuk használni :)) Vajon mennyi ideig folytatta volna a kis játékait, ha véletlenül nem derül ki a dolog?